2014. április 4., péntek

Chapter 7.

Bonjour mindenki!

Nem tudom elhinni hogy már 18-an vagyunk... ez olyan - Hűűűhaaa.
Nagyon köszönöm, és nagyon hálás vagyok , ezért egy igen hosszú résszel jöttem :)♥
Imádok  mindenkit :)
Sajnálom a 2 hetes késést... :(

-----------------------------------------

Az ágyon ültem még is olyan érzésem volt mintha körbe-körbe forogna velem a világ. Mialatt minden jövőbeli dolog végig futott az agyamon, csak elsírhatnékom volt. Mi lesz ha majd anyu nem jön vissza, még se élősködhetek öröké Asa-n?! Vagy ha valami baja van, vagy talán soha többé nem akar látni?
Olyan érzésem volt  mintha egy ócska játékszer lennék, akit bármikor eldobhatunk... a legfájdalmasabb hogy ezt a saját anyám tette meg. 
-Becky, addig maradsz ameddig csak szeretnél...rendben?- As anyukája kedves mosoly keretében tálalta fel az ideiglenes otthonom választási lehetőségét. Szerényen bólintottam, majd megöleltem. Rettentően hálás voltam nekik, pedig én semmit se tettem még le nekik az asztalra.
-Jól vagy?- fordultam Luke felé, aki csak lazán egy féloldalas mosolyt villantott. 
-Kiscsaj, nem én vagyok most a fontos.- karolta át a vállam, majd magához húzott. 
-De te is.- sóhajtottam. Ölelkezésünkbe As is becsatlakozott, majd nevetésbe törtünk ki. Meglepődtem magamon hogy mennyire is felszabadultan tudtam nevetni a barátaimmal. Azokkal akikkel a legnehezebb időszakon is jó együtt lenni.

***

Reggel fáradtan keltem fel, átballagtam a fürdőbe és hagytam Asa-t nyugodtan aludni. Ma nem kell bemennünk, mert Mrs. Bonneles felhívta az ofőt hogy családi zűrök vannak. Hát ez nem csak zűr...véleményem szerint.
Felöltöztem majd kivasaltam a hajam, s késznek is nyilvánítottam magam. Lesétáltam a nappaliba de olyan csend volt hogy kénytelen voltam egyedül kezdeni magammal valamit. Készítettem egy tejeskávét, amit félig melegen kortyolgattam.
Egy óra múlva már annyira untam magam hogy elindultam, de hogy merre még magam se tudtam. Csak sétáltam, egyik utcáról a másikra, majd megtorpantam az ideiglenes célomnál és mosolyt varázsolva az arcomra belibbentem a kétszárnyú ajtón.
A csengő az ajtó felett vidáman jelezte hogy valaki betért az üzletbe, Randy pedig rám kapta a tekintetét.
-Szia.-lágyan szólt hozzám mintha tudná valami nagyon nincs rendben.
-Reggelt.- mosolyogtam.
-Hogy vagy?
-Élek.- sóhajtottam majd leültem egy bárszékre.
-Hallottam mi történt, anyádat nem értem.- idegesen csapta le a rongyot a pultra.
-Ne foglalkozz vele, kérlek. Nem ezért jöttem.- felálltam majd oda sétáltam hozzá, egy ölelést adtam neki és úgy bújtam hozzá mint egy kiskutya.
-Szeretnél ma segíteni?
-Aham.- motyogtam.
Eltűnt a konyhába, majd vissza tért egy köténnyel , de nem a szokásos sárgás ütött kopott valamivel, amit már vagy ezerszer kimostak. Nem, ez egy vadonatúj halványkék kis kötény volt amit csak a derekamra kellett kötni és még úgy is ha ért térd középig - Randy tudta hogy utálom a hosszú kötényt, aminek még felül is volt valami kis takaró része , blah.
-Tessék.- oda tolta elém majd mosolyogva várta a reakcióm, de egy hang nem jött ki a torkomon.
-Ezt nekem?- még mindig elképedve figyelte a más embernek talán tök szokványos kötényt, de valahogy ez nekem sokat jelentett a jelenlegi helyzetemben. 
- Egy csodálatos dolgozó meg érdemli.- kacsintott.
-Én a csodálatos dolgozó, az első napon be se jöttem.- nevettem el magam, szinte már kínomban.
-Nem baj.- legyintett egyet és eltűnt a konyhában.

***Austin Mahone***

Azt hittem felrobban idegességében mikor becsődült a 3 másik fickóval az irodába.  Értetlenül néztük Brad-el a történteket, majd vártuk a továbbiakat. Felpattantunk, mire a fickó háttér bandája megindult felénk.
-Állj.- úgy szólt rájuk mint a kutyákra.
-Miben segíthetek?- lépett ki az asztal mögül Brad, majd a kezét nyújtotta. - Brad Adams
-Paul Higgins.- udvariasan kezet ráztak, de az embertől a frász kerülgetett. Nagy darab, öltönyös, komor arc kifejezéssel, és mögötte 3 hegyomlás.
- Austin Mahone.- léptem én is oda, de rám már egy kicsit kevesebb figyelmet szentel.
-Szevasz.- rázott velem is kezet.
-Nah szóval, uraim.- sóhajtott a menedzserem.- Miért jöttek?
-Inkább kiért...- fejezte be Paul.
-El akarnak vinni? Még is miért, és hova? Egyáltalán ki maga?- förmedtem rá, mire Brad-től egy értetlen pillantást kaptam.
-Austin, fáradj ki kérlek, majd szólok ha bejöhetsz.- biccentett az ajtó felé, én pedig szófogadóan kisétáltam.
Megölt az unalom kint. Hallgattam Noe a titkár fecsegését, amit néha élveztem de szerintem egy hölgyet jobban érdekelne a shopping, divat és női magazinok. Igen, Noe meleg, de amúgy tiszta normális, egy rossz szavunk nem lehet rá. Bármire megbízható, érti a dolgát, barátságos mindenkivel, és türelmes is.
Hallgattam az éppen aktuális turné helyszíneket, mikor Brad nyitotta ki az ajtót, és behívott. Idegesen lépkedtem be majd helyett foglaltam az egyik bőrszékben.
-Szeretnék egyből a lényegre térni. - megköszörülte a torkát.
-Hallgatom.- bólintottam egyet, majd legyőzve az idegességemet próbáltam száz százalékban az úrra figyelni.
-Bármennyit hajlandó vagyok fizetni, annak érdekében hogy a videó klipp lekerüljön a világhálóról.
-Micsoda?- csattantam föl.
-Jól értetted. Annak a videónak nincs helye a médiában.
-Mert?
-Austin, vegyél vissza.- szűrte Brad a fogai közt felém.
-Mennyit kérnek érte?- keményen nézett végig rajtam, de én nem akartam beadni a derekam.
-Mit zavarja önt az a videoklip?
-Mert nem helyes...
-Nem értem, most akarja megvenni, majd gondolom kitörölni ... vagy mit tudom én. De arra nem gondolt hány millió ember töltötte le világszerte?- olyan győztes mosoly ült ki az arcomra, mire a férfit leverte a víz.
-Nem érdekel... minél előbb megkel állítanunk a videó terjedését, nem kerülhet közszemléletre soha többet.
-Még mindig nem értem, tényleg mi zavarja önt?!- érdeklődött most már Brad. Paul idegesen a karfára csapott majd felállt.
-A lányom kivan téve a médiának, holott nem lenne szabad... és ezt az anyja is nagyon jól tudja, csak nem tudom miért nem állította meg.- az állam a padlót súrolta. Beckynek ez a fickó az apja, és egy olyan lepukkant helyen lakik mint ahol most?!
-Ez most komoly? Maga van felháborodva, mikor a lánya egy garázsban lakik?- most már engem is felhúzott a helyzet, és következményekkel nem törődve ugrottam neki Paulnak.
-Nem hiszem hogy a maguk dolga lenne az, hogy a lányom milyen körülmények között él. -lépett szigorúan elém , s a szemét köztem és Brad között cikáztatta.
-Akkor sajnos mi sem segíthetünk.- Brad türtőztette magát, és halál nyugodt arccal felállt majd kijjebb tessékelte az urakat, akik nem szívesen távoztak. - Kérem, hagyják el az épületet különben kénytelen leszek felhívni a rendőrséget.- kitárta az ajtót, majd Paul kiviharzott mögötte a 3 testőrrel.




3 megjegyzés:

  1. ohhóó, első komiii :D
    Nagyon szuper rész,imádtam mint mindig :D nem értem miért volt ilyen bunkó Paul, de remélem nem lesz végig ilyen idióta :D ééés hogy hamarosan találkozni fog Becky A fiúkkal :DD
    Nagyon várom a kövit, remélem hamar hozod :D xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az idiótasága idővel kiderül :) az az mit miért csinál:) sietek ;) és örülök hogy tetszi ^^♥

      Törlés
  2. Nagyon nagyon jó lett!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Alig várom azt a részt amikor Becky találklózik a fiukkal,nagyon kíváncsi vagyok:D
    Siess a kövivel!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés