2014. június 13., péntek

Chapter 10.

Kedves Olvasók...

Kicsit csalódottan ültem le részt írni, miután láttam hogy összesen ha 4 ember pipált, és talán abból az egyik írt egy kommentett - aminek nagyon örülök.
Viszont ha 21-en vagyunk, akkor mi történt a többiekkel...? Adjatok életjelet lányok ♥

------------------------------------------------------------
Beszálltunk az autóba, míg Ash anyukája beszélgetésbe elegyedett Paul-al. Furcsa volt egy idő után ... egy boríték landolt Mrs.Bonneles kezében. Egy elég vaskos boríték.
-Anyudat most fizette le a One Direction menedzsere, vagy csak szerelmet vallott neki.- fordultam barátnőm felé aki már nagyban nyomkodta a telefonját. Gondolom épp kiposztolta Twittere mily izgalmas dolgok történtek velünk.
-Mi?- kapta föl a fejét.
-Nézd.- böktem előre, és hálát adtam az égnek és vak sötétnek... így nem láthatták ahogy Ash szinte ráragad az üvegre és pislákol kifelé. Nem jutottunk így se előbbre, így nyugtalanul de végül elfogadva a helyzetet vissza huppantunk mind ketten az ülésbe.
Haza érve Asa volt az első aki megcélozta a fürdőt, én addig leültem az ágyára majd megszabadulva a cipőmtől, előhalásztam a kis cetlit amit Calum nyomott a kezembe. Sietős kézírással volt egy kisebb szösszenet a papíron.

" Szeretnék még veled találkozni, és megismerni téged ! :)
Az egyetlen lánynak aki sapkában jár koncertre ;)
Cal, xx "

Mosolyogtam mint a tejbe tök, s még magam se tudtam felfogni a szöveget. Nah jó, értettem, csak a sokktól azt se tudtam hogy ez most jót jelent vagy rosszat. Hisz Ő egy híres banda tagja, én meg a neten énekelek, Ő bejárta a világot én meg itt poshadok Inglewoodban. Két teljesen külön személyiség vagyunk, csak egy közös van bennünk. 
A zene.
Begyömöszöltem a szekrényre akasztott farmer kabátom zsebébe a cetlit, majd lassan elindultam a fürdő felé. Nem hallottam víz csobogást így egy hangos kopogás után benyitottam.
-Türelmetlen vagy.- nézett rám a tükörből As.
-Te meg lassú.- mosolyogtam rá.
-Mit kérsz vacsira?
-Lepj meg.- kacsintottam, mire szemét forgatva elhagyta a helyiséget.
Beálltam a zuhany alá, s csak folyattam magamra a forró vizet. Teljesen elmerültem a csobogó víz hangos zajába. Elfelejtettem mindent, és csak álltam lehajtott fejjel.
Felvettem egy hosszú pólót és egy francia bugyit, majd kisétáltam a szobába ahol Ash egy megrakott tálcával várt rám.
-És még hogy én vagyok a lassú.- szólalt meg. - Azt hittem elvittek a Barbie meséből a sellők hogy megkeresd a fényes kristálykövet ami megmenti a pusztulástól a delfineket.- a saját mondatán kezdett el nevetni, amitől nekem is mosolyognom kellett.
-Barbie sellők, meg kihaló delfinek... hosszú éjszakánk lesz.- felültem mellé az ágyra, s kezembe vettem az egyik tálat. -Müzli?- fordultam felé.
-Meglepetés.- tárta szét a karjait, majd ismét nevetni kezdtünk.
A tévét kapcsolgattuk majd megálltunk egy számunkra elég élvezetes műsoron, ami nem volt más mint a Nickelodeon, és az azon éppen lejátszott Big Time Rush.
-Lassan felfognak bomlani, mint az alma a kertbe amit kidobtam tegnap.- sóhajtott.
-Te kidobtál egy almát az ablakon?- homlokomat ráncoltam, majd miután bólintott, elfojthatatlan nevetésbe törtem ki.
-Most mivan? Lebomlik.
-Istenem As.- fejemet fogva dőltem el az ágyon a nevetéstől.

***

Reggel a meleg napfényre, és a madarak csicsergésére keltünk, szinte már percre pontosan, egyszerre.
-Reggelt.- ásított egy nagyot barátnőm, majd mint akit kupán vágtak eldőlt.
-Semmi kedvem felkelni.- szenvedtem én is, majd a fejemre húztam a takarót.
-Mi a francért keltünk fel?- tette fel a mai nap legértelmesebb kérdését As, bár még magam se tudtam a választ.
-Hm.- gondolkoztam el. -Milyen nap van?- egy halk nevetést engedtem el, szánalmas, hogy ezt se tudom.
-Talán Hétfő, esetleg Kedd, vagy Szerda, netalántán Csütörtök, de az is lehet hogy Péntek, vagy Szombat, bár Vasárnap is lehetséges.- magyarázta jókedvűen.
-Ash.- morogtam.
-Vasárnap.
Pár perc hatás szünet után leesett, vasárnap van. Mint a villám ugrottam ki az ágyból és eszeveszett kapkodásba kezdtem, amit barátnőm furcsállva nézett egy darabig, majd erőt vett magán és megszólalt.
-Mi a franc?- mint egy mérgezett egér rohantam a ruháimért, majd vissza fésülködni, közben pedig a fogkefe logót ki a számból.
- 10-re a zeneügynökségnél kellene lennem. - magyaráztam, kicsit halandzsázva a fogkefe miatt. As a homlokát ráncolta, amiből leesett hogy nem nagyon érti miről is van szó.
-Tegnap este még kapta egy üzenetet Austin-tól hogy fontos megbeszélni valónk van, legyek ma 10-kor az irodában.- míg beszéltem a fogkefét próbáltam a legkevésbé sem zavaró helyre terelni a számba, és sikeresen megértettem barátnőmmel rohanásom okát.
-Elmenjek veled?- érdeklődött.
-Áhh nem kell, aludj még. Sietek.- egy puszit nyomtam az arcára majd kimentem a szobából. Öltözékem pont illett a mai nap időjárásához. Hiába volt fekete a trikóm, nem volt melegem, mivel a délelőtti nap még nem volt olyan erős, és a rövid nadrágom pedig elég hideg szelet engedett rám. Deszkámra pattantam majd meg se álltam a találkozó helyig. Útközben elsuhantam a régi házunk előtt, és felettébb furcsának tartottam hogy már nincs rajta se a szalag se az 'eladó' feliratú tábla.

***
 Beérve a hatalmas épületbe egyenes a lift felé mentem, és kicsit se foglalkoztam a platina szőke titkárnő szúrós pillantásaival. Megnyomtam a számomra fontos emelet gombját, és már izgatottan vártam hogy megérkezhessek. Reményeim szerint a szerződésemről lesz szó, és végre valahára kitörhetek a saját kis falaim közül. Végre valahára elismernek, és a határ a csillagos ég lesz.
Megálltam a kétszárnyú ajtó előtt majd illedelmesen kopogni kezdtem. Mikor meghallottam Brad hangját benyitottam.
-Szia Becky.- köszöntött.
-Sziasztok.
-Mi járatban? -érdeklődött Brad, én pedig hirtelen azt se tudtam hogy most mivan.
-Austin üzent hogy jöjjek ide mert beszélni akartok velem... reménykedtem hogy valamilyen köze van a szerződésemhez. De most hirtelen azt se tudom mivan.-tártam szét a karjaimat.
-Várj egy picit.- a kanapé felé biccentett, én pedig helyet foglaltam. Brad megnyomott egy gombot az asztalán heverésző vezetések telefonon, majd megszólalt egy női hang. -Kérlek küld be Austint.
Pár perc múlva meg is jelent az említett személy az ajtóban, majd hirtelen fal fehér arcal meredt rám.
-Szia.- köszöntem halkan.
-Kérlek, magyarázd el miért hívtad ide Becky-t.- Brad kicsit idegesen ült le mellém, majd Austin is helyet foglalt, bár ő velem szemben.
-Hát gondoltam elmondhatnánk neki, mi történt múltkor. - lesütöttet a szemeit.
-Mire gondolsz?- kapta föl a fejét Brad, én pedig értelmetlenül pásztáztam mind a két srác arcát.
-Nyögjétek már ki mivan.- förmedtem rájuk.
-Bent volt az édesapád.- nyögte ki Brad.
-Kicsoda?- ráncoltam a homlokom. -Miről beszélsz... az én apám meghalt.- magyaráztam, majd Asutinra néztem.
-Itt volt, és megfenyegetett.- mélyen a szemembe nézett, s nem kellett sok idő hogy egy könnycsepp folyjon végig az arcomon.
-Az én apám meghalt. Nincs, és nem is lesz.- kicsit hangosabban szólaltam föl mint kellett volna.

----------------------------------------
ui: Itt a blog csoportja :) Mindenről friss infókat kaptok, és kérdezhettek is :) szívesen beszélgettek bárkivel:)
Várom a véleményeket :)♥

T,xx


6 megjegyzés:

  1. OMG.... o.O szóval úgy tudja, hogy az apja meghalt, ez de durva... és szerintem a volt házukat az apja vette meg, hogy legyen hol laknia Beckynek :D legalábbis ez az elméletem :D
    Egyébként tetsziik a desing, legalábbis amit eddig látok belőle, ez a háttér teljesen feldobja az oldalt és olyan jó csajos :D
    Már várom a következő részt, mikorra várhatóó? :D xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) Így hogy itt a nyár most már kb 90% hogy hetente jönnek a részek:) Jó kis elmélet, bár csalóka :D

      Törlés
  2. Szia:) van kedved egy linkcseréhez?^^

    VálaszTörlés
  3. Válaszok
    1. http://stressed-depressed-alone.blogspot.hu/ itt van a link:) kiteszlek:3

      Törlés
  4. Szia!
    Nagyon jó lett ez a rész is.Remélem Beck meg tud majd mindent és azt a részt is várom ahol találkozik a fiúkkal és kiváncsi vagyok hogyan találkoznak.
    Siess a kövi részel

    VálaszTörlés