2013. december 20., péntek

Prológus

Sziasztok!
Íme itt a Prólógus, amiben az a fura hogy nem a szokásos történet leírás van benne, hanem mondhatni az első rész egynegyede. Remélem tetszik és várom a vissza jelzéseket.
T. xx
--------------------------------------------------------------


*Becky*
Lassan lépkedtem a szűkös hideg folyosón. Próbáltam a halvány fényben megtalálni a fürdőszoba kilincsét, amit kisebb félrenyúlások után sikerült lenyomnom, ezáltal bent találhattam magam a még hidegebb helyiségben. Anyu már rég elment dolgozni, talán már hajnali 4-kor elhagyta a "lakást". A fürdőben vettem egy gyors hideg zuhanyt, mivel meleg víz csak egy bizonyos ideig van. Fogat mostam, s vissza indultam a nappaliba ami a közös szobánk volt anyuval. Felöltöztem majd a konyha asztalon hagyott pénzt zsebre téve, a táskámat a vállamra kapva indultam el a suliba. Fülhallgatóval a fülemben válogattam a zenék közt, s megállapodva az egyiknél sétálgattam tovább. Néha elrugdostam egy követ a járdáról csak úgy szórakozás kép.  Egy utcányira voltam az iskolától mikor megláttam velem szembe jönni Asa-t.
-Szia.- köszöntött majd egy nagy ölelés után ketten mentünk tovább. 
-Mizu?- tudakoltam.
-Szokásos, péntek van.- mosolygott. - Jössz ma a kosárlabda pályára?
-Persze.- vágtam rá.
Belépve a suliba mellénk csapódót két jó barátunk Das és Luke. Egy 'szia-szia' után mindenki unottan lépet be a terembe ahol már megint egy valaki volt a középpontba. Tess.
-Valahogy még mindig nem fogom fel hogy tudod elviselni.- nyögtem fájdalmasan. 
-Edzéseken nem ilyen.- vágott vissza Asa.
-Dehogynem.- vágtam hirtelen rá, mire mind ketten elnevettük magunkat.
Tudni illik Asa a suli második legjobb cheerleader-re, nem nehéz kitalálni ki az első. Bár szerintem As sokkal jobb mint Teresa, de amíg a többiek nem szavazzák meg csapat kapitánynak addig sajnos csak én vagyok ezen a véleményen.

A nap hamar elment és már csak azon kaptam magam hogy a pályán ülök míg Asa,Luke és Das röhögve dobálják a 3 pontosakat. Fülemben a fülhallgatóval mondogattam magamban legújabb dalötletemet. A srácok tudták hogy ilyenkor nem érdemes "zavarni" mert amúgy sem figyelek, és ezért hálás voltam. 
A földön ültem felhúzott lábakkal és kezeimet lazán pihentettem a térdeimen . Bámulva a többieket tátogtam a szöveget, s csak akkor hagytam abba mikor Asa a telefonjával felém rohanva borul a nyakamba.
Kitépte a fülemből a  fülhallgatót miközben rám eset, és össze-vissza sikongatva ölelt. 
-Jézusom...nyugalom.- kezeimet magam elé húzva próbáltam As-t eltolni és megtudni még is mire ez a nagy felhajtás. 
-Végleg megőrült.- röhögött hátul Luke. 
-Szedjétek le rólam.- elnevettem magam, s fájdalmasan nyögtem föl mikor Das az alkaromnál fogva felrántott. A lendülettől kicsit közelebb kerültem hozzá a kelleténél, és arca kicsit zavaróan is közel tartózkodott az enyémhez. Tekintettem elveszett kék íriszeiben, s fogalmam sem volt éppen mi történik körülöttem. Teljesen rabul ejtett. 
-Jól vagy?- hangja térített vissza jelenbe. 
-Jah... igen...kösz.-dadogtam össze - vissza. Das csak elnevette magát majd vissza ment Luke-hoz kosarazni. 'Jól van Rebecca... te se lehetsz szerencsétlenebb'- a tudat alattim ismét felszólalt, és kínosan süllyesztettem el magamban a tudatot hogy Das per pillanat mit gondolhat rólam. 
-Nah?-fordultam Asa felé aki még mindig a telefonjával ugrált mint egy bakkecske. 
-Ki jönn 2 nap múlva Kaliforniába? Méghozzá Inglewoodba?- a mosoly levakarhatatlan volt az arcáról és a szemei csillogtak mint egy kislánynak aki cukor mérgezést kapott. 
-Nem tudom?- tártam szét a karom értetlenül.
-Kit vagyis kiket imádok a világon is jobban?- ugrált még egy sort. 
-Neee.- a kezemet a homlokomra nyomtam és hagytam hogy barátnőm ismét a karjaiba zárva szorítsa ki belőlem a megmaradt életet is. 


3 megjegyzés:

  1. Naa ez mar jonak igerkezik:)))sies a kovireszekkel <3

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon nagyon jó.:D amint géphez ülök feliratkozok.:D hamar hozd az első részt.:D ♥

    VálaszTörlés