Chapter 8.

Hello Leányzók!

Tudom, vagy is komikból lejött hogy várjátok ezt a részt, bár tudom hogy egy kicsit csalóka vagyok, de szándékosan. Közelebbi beszélgetést a srácokkal Becky, egy kis idő múlva fog csak lezavarni.

Sajnálom hogy ennyit késtem, legközelebb nem fordul elő. 

Köszönöm a rengeteg féliratkozást ♥

Ölel titeket, Taina xx

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

Kerek és hosszú két hete élek barátnőm nyakán, aki szinte élvezi a helyzetet. Jó, mondjuk én is de más körülmények között jobban örülnék neki. Két hét alatt szinte semmi se történt, az iskolába aligha bejártam, és ezt az igazgató nehezen de megértette. Inkább Randy-nél dolgoztam, ezzel is hamarabb össze szedve a koncertre a pénzt. Megvettük a jegyeket azt hiszem az ötödik vagy a hatodik sor a miénk, de nem tudom pontosan. A lényeg ami lényeg hogy ahhoz képest hogy nem az én műfajom, izgatottan várom a koncertet. 

Meleg napra ébredtünk, amit egyikünk se bánt, hisz nem kell nagykabátba menni. Ráérősen, szinte már lassan mászkáltam a lakásban, miközben koncerttársam fel-alá rohangált, hol éppen a zokniját; cipőjét; ruháját keresve.

-Kicsim minden a helyén van, ahova este bekészítetted.- szólt rá anyukája, aki szinte mindent végig figyelmesen nézett. Lehet beleszédült Asa rohangálásba. 

-Beck.- lökött egyet hátulról a fejemen futtában.

-Héj.- horkantam fel, hisz majdnem megfejeltem a kávés csészét. - Nyugalom, mindjárt megyek. 

-Sose leszel kész.- kiabált ki a fürdőből.

-Előbb mint hinnéd. - sóhajtottam.

Kíváncsi voltam a koncertre, meg izgatott is hisz ki ne várna egy hatalmas arénában lejátszódó műsort. Bár jobban örültem volna egy Eminem vagy Macklemore koncertnek, de sajnos most ezzel kell beérnem.

Hisz ki ne várna több száz ezer sikoltozó, idegbeteg, egymással nem is foglalkozó lányt, akik képesek agyon taposni a másikat egy félig elmosódó kép érdekében?! Jah meg persze öt egomániás fiút, akik kijelentésük szerint önmagukat adják, csak hát képesek lennének bármikor inkább kiszállni a buszból és haza sétálni, hisz elmondásuk szerint szép és jó minden de kicsit gyorsan történik. Kicsit gyorsan? 8 éve próbálkozom azzal hogy végre elismerjenek, ezeknek meg 4 év alatt akkora sikere lett hogy lassan átadják neki Amerika kormányzóinak járó kitüntetést.

Zuhanyzás előtt még megettem két pirítóst, majd elballagtam a fürdőbe és minden szükségletemet elvégezve felöltöztem, s egy parányit kezdtem valamit a hajammal és a fejemmel. Kis táskámba bedobáltam mindent amit szükségesnek találtam, majd leültem az ágyra és a telefonomat nyomkodtam. Végig futottam Asa-n keresztül megjegyzett öt fiú nevével megegyező twitter fiókót, majd mosolyogva (?) konstatáltam hogy Harry az aki legjobban várj az estét. 

-Látom várod a koncertet. - örvendezett As mikor belépet a szobába. Homlok ráncolva kaptam rá a tekintettem. 

-Fülig ér a szád.- mondta ki a teljes valóságot, mire éreztem hogy az arcom kezd vörössé válni. -Várjunk csak.- kiáltott fel. Reagálni nem volt időm olyan gyorsan kapta ki a kezemből a telefonom, és szinte már nevetségesnek nevezhető vigyorgással meredt a képernyőre. A telefonomon Harry profilképe volt megnyitva. 

-Akkor te nem is a koncertet várod.- nevetett fel, majd mellém ült. -Házasodjatok össze, mind a ketten makacsak vagytok mint az öszvér.- ütögette meg a vállam, majd büszke mosollyal távozott a szobából. Szerintem azt hiszi hogy tetszik nekem Harry, vicces.

Az aréna előtt már gyülekeztek az emberek ezért gyorsan beálltunk a sorba. Nem telhetett el 20 perc mikorra már annyian lettünk hogy akár merre néztem csak sikoltozó, síró (?) lányokat láttam. As anyukája furcsállva figyelte a szinte már tömegesnek vélt szokást, és látva a mi reakciónkat szinte már fel nem fogható helyzetet teremtett maga előtt. 

-Ti miért nem sírtok? - ez abszurd kérdés Mrs.Bonneles. Talán azért mert nem vagyok dilis?

-Fogalmam sincs.- rántottam vállat. 

-Asa csak előhalászta telefonját és megnézte az időt.- Szerintem Anya, ha már meguntad a körülöttünk lévő sereget akár el is indulhatsz, innen már simán megy minden.

-Reménykedjünk.- néztem még egyszer körbe.

-Rendben kicsim, akkor hívj ha vége és jövök érted. -nyomott egy puszit lánya arcára, majd megölelt engem is.

-Szerintem haza sétálunk, vagy busszal megyünk. Nyugodtan feküdj le.- mosolygott anyjára As, majd látva anyja belegyező bólintását, integetni kezdett a távolodó alak láttán. 

-Gyorsan leráztad anyud.- nevettem fel. -Még van egy és fél óra.

-Elküldtem még mielőtt sokkot kap, ez még csak a kezdett. - karolta át a vállam. 

-Mi az hogy kezdett, ennél rosszabb mi lehet?- néztem rá, mire ő egy gonosz minden tudó mosolyt varázsolt az arcára.- Kezdek félni.- mondtam magam elé. 

Az idő csak repült, mi pedig észre se vettük de már bent álltunk és az előzenekar fellépését figyeltük. Tetszett a banda, de nem ismertem őket, így oldalbordámtól kértem kisegítői információt. 

-Ők itt a Five Seconds Of Summer.- mosolygott, majd folytatta.- Ő ott Luke.- mutatott a fiúra aki épen énekelt. -Ashton.- dobolt.- Michel. - nagyban gitározott , mint aki egy rock fesztiválon van.- És Calum.- a srác meglehetősen helyes volt, és így egyből belevésődött a memóriámba. 

-Van valamelyiknek barátnője?- reménykedtem hogy az előbbi kiszemeltem nem rendelkezik háttér kapcsolattal, így nyugodtan ápolhatok egy plátói szerelmet.

-Tudomásom szerint egyiknek se, bár Ashton elvileg elég sok időt tölt Harry nővérével. - magyarázott. 

-Fogalmam sincs ki ő.- nevettem el magam, mire As-től egy szúrós pillantást kaptam. 

Innentől kezdve minden percben mosolyognom kellett ahányszor Calumra néztem, és lehet csak beképzelem magamnak de mintha egyszer-kétszer ő is erre fele nézelődött volna. Áhh, csak beképzelem. 

A fiúk elhagyták a színpadot amit én szomorúan, de elfogadtam. S ettől a perctől kezdődött el As megőrülése, szó szerint. 

Végig visítozta, énekelte, és néha táncolta a dalokat. Míg én figyelmesen, és néha Asan nevetve tanulmányoztam őket. 

A fiúk végig bohóckodtak, és nem tudtam rájönni hogy direkt vagy alapból jön nekik. De minden esetre nevettem minden bevetett poénon. Szemem felcsillant mikor megjelentek a 5SOS fiúk is és boldogan csatlakoztak a gitározásba és éneklésbe. Calum tekintette ismét össze találkozott az enyémmel, de vagy véletlen, vagy nem is rám nézett. Örök rejtély. 

A koncert végével a fiúk elköszöntek és megköszöntek mindent. Asa boldogan de még is szomorúan távozott az arénából, én pedig nem értettem az okát.

-Mi a baj?- érdeklődtem mire durcásan vissza pillantott a hatalmas helyszínre.

-Nem én kaptam el Niall törölközőjét.- már azt hittem sírni fog, de amikor értetlenül ránéztem szinte egy emberként nevettünk fel.

Megvártuk míg elmegy eloszlik a hatalmas tömeg, majd lassan lépkedtünk mi is haza felé. 

Egy nagy sötét alak támasztotta a falat az aréna mellett, én pedig szívrohamot kaptam amikor megszólítót minket.

BLOG CSOPORTJA ♥