Chapter 9.

Hi Everybody!

Itt a rész, és hát nagyon örülök hogy így haladunk előre. Már nagyon leírnám az összeset, csak azért hogy tudjátok mi hogy fog alakulni. De ugye ahogy a mondás tartja 'türelem rózsát terem'.

Amúgy nem elszólásból vagy ilyenek, de gondolkozok egy új blog ötleten. :)

- bár csak júniusba lenne megvalósíthatósága-

Várom a véleményeket, Txx

---------------------------------------------------------------------

-Lányok, lányok, lányok. - csóválta a fejét, majd lassú léptekkel indult meg felénk. 

-Takarodjon innen.- vágta oda bátran As, bennem pedig megfagyott a maradék keringeni vágyó vér is. Görcsösen szorongattam magamhoz barátnőm jobb karját, s próbáltam valami gyors megfutamodási módszert kigondolni. 

-A kiscica karmol is?- bólintott elismerően, én pedig ijedten Asre néztem. -Fiúk, a vacsora tálalva.- kiáltotta el magát az idegen, majd egy hangos kiáltást hallottam magam mögül, és két ajtó csapódást.

-Tűnjünk el innen. - suttogtam alig hallhatóan a mellettem már szintén reszkető lánynak, s csak remélni tudtam hogy vette az adást. 

Mint a villám léptem egyet jobbra, As magam után húzva kezdtem volna el futni, de két hegyomlás enyhén az utamban állt. Felvezettem a tekintettem, s egy már kicsit őszülő sebhelyekkel teli arcú fickó kaján vigyorral nézet le rám, míg a másik már mögém is lépett és Ash kitépte a kezeim közül. 

-Engedjen el, maga tuskó.- vergődött As a magas, fekete hajú, bajuszos ember vaskos kezei között, én pedig teljesen lefagytam. 

-Meg se próbálsz elmenekülni.- ajánlotta fel a lehetőséget, majd egy kicsit arrébb állt. Háh, idióta. Kikerültem, és győzedelmesen kezdtem el szaladni, röpke 2 méterig ha jutottam. Erős rántást éreztem a bal karomnál, majd már fent is voltam a férfi vállán. 

-Drake, az utcán tálaljam neked, vagy vigyük haza a kicsikét. - egy hatalmasat csapott a fenekemre amitől felsikoltottam, és a könnyeim szaporán zúdultak le az arcomon. 

-Engedjenek el, kérem.- könyörögtem elhaló hangon, s minden reménységem már elszállt. 

-Héj!- szólalt fel messziről egy hang, mire az alattam lévő férfi idegesen megfordult ezzel rántva rajtam egyet. 

-Mit akarsz kisfiú? Inkább menj haza. - hangos nevetés követte a beszédet, én pedig ha akartam se tudtam volna kinyitni a szemeimet. Túlságosan féltem. 

-Engedjétek el a lányokat.- feszült hang szólalt fel. Más volt mint az előző. 

-Keménykedünk gyerekek? Ugyan már.- hirtelen a földön találtam magam, de mind két karomat lefogták hátul. Végre kimertem nyitni a szemeimet, és a látványtól az állam a padlót súrolta. 

2 vékonyabb alak próbálja kijátszani a hegyomlás el rablómat. Minden tiszta sötét volt, a lámpa néha-néha felpislogott, de erősebb fényt semmi sem adott. 

Megjelent még két ember, de ők már jóval nagyobbak voltak, s egyszerű mozdulatokkal kezdték el a megmaradt férfikat verni. Egy jobb horog, majd egy gyomorszáj. Csak mintha egy rossz akció filmet látnék... holott ez a véres valóság volt. Rángatóztam, s vergődtem míg hirtelen gyengült a szorításom. Kaptam az alkalmon, és kiszabadítottam magam. Megfordulva minden erőmet bele adva húztam be egyet a fogva tartómnak. Aki idegesen az ütés után orrnyergét masszírozta amiből ömlött a vér.  Megfordultam s egy testbe ütköztem. Felkapott majd szinte rohanni kezdett velem. 

-Tegyél le te f*szfej.- kiabáltam, s még magam is megilletődtem a jelzőn. Másodperceken belül egy fényes folyosón találtam magam, majd egy szobában. 

-Ha meg akarsz erőszakolni legalább ne világosba tedd.- vertem a hátát. Hiába bántotta a szememet a fény még így is feltűnt hogy nem egy óriási kigyúrt fickó cipel, hanem egy farmer kabátos barna hajú fiú. Lábam érte a talajt, s ahogy tudtam vertem a mellkasát csóri gyereknek. 

-Héj nyugalom. - össze szorított szemekkel, ütköztem  a mellkasának, majd szorosan fonta körém a karjait. 

Olyan gyorsan történt minden hogy az agyam még a koncert emlékeit őrizte, és csak utána kapcsolt át az utcán történtekre. Könnyeim záporként folytak le az arcomon, s mindaddig feszülten álltam karjaiban míg meg nem hallottam egy hangot. 

-Beck. -kiáltott fel, mire elváltam az ölelést adó fiútól, s a hang felé fordultam. Csapzott barátnőm ugrott karjaimba majd szemeimet össze szorítva még a lelket is ki akartam belőle nyomni. 

-Azt hittem...- sóhajtottam fel, s megakadt a torkomon a hang a sírástól.

-Sajnálom, hülyeség volt eljönni ide.- szabadkozott. Óvatosan eltoltam magamtól, s próbáltam realizálni hol létünket. 

Hátam mögé tekintettem, s ismét úgy éreztem "oké itt valami nincs rendben". Az egy dolog hogy 4 édes, aggódó arc fürkészett minket... de ha belegondolok, hogy ők is mentetek meg...

-Nah jó!- kivágódott az ajtó mögülük, s nem hogy én de még ők is megugrottak. - Mi a francért kell ennek megtörténni-e. - ordibált erő teljesen a férfi , én pedig Ash mellé léptem, s köpni-nyelni nem tudtam.

-Fiúk! Hordjátok ide a seggeteket.- hirtelen megjelent még 5 srác az ajtóban, Ash pedig remegni kezdett mellettem. 

-Lányok...- köszörülte meg a torkát. - Paul Higgins vagyok. 

-Beck.-akadtam el.- Vagy is Rebecca Marie Gomez.

-Anastazia Bonneles.- motyogott mellettem barátnőm. 

-Harry,Louis,Zayn,Liam,Niall.- mutatott körbe mindenkire a Göndör. - Calum, Luke, Mike, Luke.- magyarázott tovább.

-Harold. -szólalt meg hirtelen Paul azt hiszem.

-Bocs, azt hittem bemutatkozunk. -rántott vállat. 

-Rebecca... szólíthatlak így?- lépett közelebb Paul.

-Becky.- bólintottam.

-Rendben Becky.- mélyen a szemembe nézett, s valami furcsa érzés kerített hatalmába. - A szüleid... tudnak róla hogy itt vagy?

-Hogy egy raktár szerű szobában? Nem, nem hiszem.- feleltem lazán, s a pár perce bennem lévő félelem már el is tűnt.

-Az anyukám tudja hogy eljöttünk a koncertre, de haza már nem igen kerültünk.- szólalt fel Ash, mire Paul rákapta a tekintettét. 

-Mona!- kiáltott fel, mire egy rövid fekete hajú fiatal lány libbent be a helyiségbe.- Kérem vigye magával a lány, s hívják fel a szülőket.- utasította mire a lány bólintott és kedvesen kézen fogta Asht, majd elsétáltak.

-Kérsz valamit inni?- érdeklődött Paul.

-Nem, köszönöm.- ráztam a fejem. 

-Jól vagy?

-Igen, persze.

-Mindig ilyen szűk szavú vagy?

-Általában.- láttam Paulon hogy kezdi unni a játszadozásomat, így nyitottam a beszélgetést felé. - Köszönöm.

-Mit?- emelte fel a fejét, hogy a szemembe tudjon nézni. 

-Hogy megmentett.- most én voltam az aki a padlót kezdte el fürkészni. 

-Calumnak köszönöd. Ő volt a hősies szuper zsaru.- biccentett az említett fiú felé.

-Ugyan már, ez természetes. Két ilyen szép lányt még szép hogy megmentek.- kihúzta magát, s mosolygott. Nekem is egy kósza mosoly szökött az arcomra, majd ahogy jobban produkálta magát én úgy éreztem magam kellemesebben, s már egy-egy halk nevetés is elhagyta a szám.

-Anya mindjárt értünk jön.- lépett be Ash.

-Szuper.- köhintettem egyet, majd elindultam az ajtó felé.

-Várj.- lépett utánam Calum, hátra fordultam mire kedves mosolyával találtam magam szemben.

-Cal.- szólt rá Paul, mire a fiú sóhajtott egyet. 

-Sajnálom.- a kezét nyújtotta, amit én furcsa arc kifejezéssel figyeltem. Bólintott, és előrébb tolta a kezét. Kezet ráztam vele, majd ahogy elhúzta tenyerét, az enyémbe egy papír darab landolt. Hirtelen zsebre vágtam majd meg sem álltam az ajtóig. 

Kiérve a hideg utcára nem vágytam másra csak hogy végre egy meleg kád vízbe ülhessek, és tudjam a négy fal biztonságot fog adni.