2014. június 23., hétfő

Chapter 11.

Hello My Readers.

Szomorú, csalódót és kedvtelen vagyok. Nem mondom meg hogy miért, mert nem akarok novellát írni -ide-.  Biztos rájöttök majd, mikor már nem lesz... nah értitek. 
Nem kérem hogy kommenteljetek, azt csináltok amit akartok...
T,
-----------------------------------------------------------------
Zene

Remegtem mint a nyárfalevél, és egyszerűen nem tudtam magam kontrollálni. Mélységes zokogásba kezdtem, majd Austin egy erős ölelésbe fogott. Nyakhajlatába fúrtam az arcom, nem akartam se elfogadni, sőt még felfogni sem az előbb elhangzottakat. Mi az hogy itt járt az apám, aki tudtommal halott?!
-Bekcy figyelj, ezt meg kell beszélnünk.- szólalt meg halkan Brad.
-Ezen mit tudunk megbeszélni?- horkantam fel.- Az egész életemet úgy éltem le, hogy eljártam egy sírhoz amelyre apám nevét vésték. Majd ahogy kezdtem felnőni kevesebbet jártam, az Ő sírjához... értitek sírköve van?!- ismét felzokogtam.
-Nyugodj meg.- csitított Austin.
-Hogy néz ki, ki Ő egyáltalán?- megtöröltem a szemem, legalább lássak valamit.
-Ő Paul Higgins.- Brad elvette a laptopját az asztalról, majd vissza ült a fotelba.
-Ki?- ráncoltam a homlokom.
-Paul Higgins, a One Direction menedzsere, és testőre.- magyarázta Austin.
-Ez hülyeség.- felálltam és a laptophoz siettem. Egy kép volt róla megnyitva Brad laptopján.
-Ezzel az emberrel tegnap találkoztam.- kínomban felnevettem.- Ő nem az apám.
-Tessék?- Brad-et mintha valami fájó érzés vette volna hatalmába, fal fehér lett az arca.
-Elmentem egy koncertre, elakartak rabolni, és ők mentettek meg. Ez az ember szemtől szembe volt velem. Ő nem az apám.- nyomatékosítottam az előbbi mondatomat ismét. 
-Becky, itt volt és rólad kérdezősködött. Nem mondanánk, ha hülyeség lenne.- Austin hangja komoly volt.
-Utána kell járnunk.- Brad már a telefonért nyúlt, mikor egy nő rontott be a szobába. Egyszerre kaptuk oda a fejünket, a hölgy pedig nagyokat sóhajtozva a térdére támaszkodott. Gondolom futott, és abba a cipőben nem épp egy kellemes dolog lehetett.
-Uram.- akadozó lélegzete biztosított arról hogy vagy elájul vagy kinyögi végre mit akar. - Mr.T itt van.- furcsa arc kifejezéssel vizslattam a nőt.
-Rendben.- Brad felállt megigazította az öltönyét, majd az asztala elé sétált. A nő kiment, majd pár perc múlva betoppant egy ősz hajú, elegáns úr.
-Jó napot Brad, miújság?.- kezet fogott vele, majd mintha otthon lenne leült az egyik kanapéra, a kezeit pedig a háttámlára tette. 
-Uram.- Brad ideges volt. - Austin készen áll a turnéra.
-Örülök neki.- büszke mosoly jelent meg a férfi arcán. - És a kis hölgy akiről meséltek?
-Ő volna az, de nem hiszem hogy ez jó ötlet lenne.- Brad felém pillantott.
-Jó napot Uram!- kezemet nyújtottam. - Rebecca Marie Gomez.
-Oh szervusz.- felállt, ami váratlanul ért így vissza léptem egyet. - Jaj, ne haragudj.- átkarolta a vállam és szorosan maga mellé vont.
-Nah szóval akkor Ő is jön a turnéra.- kérdés akart lenni, de szerintem Mr. T kijelentésnek szánta.
-Uram, ez perpillanat nem jó ötlet...- Brad halk volt, felettébb félt a nekem baloldalamon álló mosolygós férfitól.
-Miről van szó Brad?- én is suttogtam, a szándékom az volt hogy csak ő hallja, de ilyen is csak a mesékben van.
-Kedves Becky!- rám nézett a ősz férfi, szemei mint az óceán kellős közepe, sötéten csillogtak, de még is volt benne valami parányi kék szikra. Mosolya az arcán bátorító volt, de még se tudtam megnyugodni. Ráncos volt az arca , de csak egy kicsit. Mosolya hófehér, és a haja is ápolt, ahhoz képest hogy már alig van neki.
- Szeretném ha Austinnal tartanál a turnéjára, egy darabig, vagy is inkább csak Los-Angelesig. - kikerekedett szemekkel bámultam rá.
-H-hogy micsoda?- dadogtam.
-Te leszel az elő zenekar, és a közös dalotokat is elénekelitek.- magyarázta, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.
-Erről én miért csak most tudok?- fordultam ismét Brad felé.
-Sajnálom.- lehajtotta a fejét. Össze voltam zavarodva a szó szoros értelemben. Azt mondják hogy a baj általában mindig csőstül jön, hát nekem most nagyon bejött ez a mondás.
-Rendben.- nyögtem ki.- Akkor én most elmegyek, és hívjatok ha mindenki normális lett, mert kezdem magam úgy érezni mint egy kandi kamerás átverés showban. - sóhajtottam majd minden csodálkozó szempár ellenére kimentem a szobából, halál nyugodtan becsuktam az ajtót magam mögött.
-Jól vagy?- jött felém egy bársonyos hang. A szőke titkárnő az asztala mögött ült, és egy együtt érző mosolyt küldött felém.
-Igen, persze.- vissza szorítottam minden dühöngeni vágyó izmomat, majd elsétáltam a liftig. Onnan leereszkedtem a földszintre,majd kibattyogtam a meleg nyári időre. Ahogy a napfény megérintette a bőröm , szinte elszállt minden fájdalmam. Az épület hűvös kőfalához sétáltam, letettem a gördeszkám majd ráültem. Körbe öleltem a két felhúzott térdem, s végül megtámasztottam az állam rajta. Magam elé bámultam, itt volt az utolsó másodperc amiben még erős tudtam lenni. Eltörtem, zokogni kezdtem.
-Becky!- a nevemet mondták, de nem érdekel. Nem figyeltem, sőt még mindig előre bámultam, a könnyek csak folytak le az arcomon. Tartottam magam ahhoz a szabályhoz, hogy ha valamit nem láttunk akkor nincs. Nem néztem a férfi hang irányába.
-Becky.- leguggolt mellém. Ohh Istenem, menj már el innen. - Beck, én vagyok.- halkabb volt a hangja, s kezét az enyémre tette. Egyből felfigyeltem rá, s ezzel együtt az állam a padlót súrolta. 

8 megjegyzés:

  1. DEjooolett:33<33 kivancsi vagyok kiaz de szerintem Paul az:DD<33 Nagyonjolett:')

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy tetszik :) Ohh Paul majd csak a következő részben fog beszélni Becky-vel :)♥

      Törlés
  2. ohhh nagyonjóóó lett, imádtam :D hogy tehette ezt Paul? a saját lányával.... most mérges vagyok rá..
    szerintem pedig valaki a(z) 5SOS-ból :D
    nagyon nagyon jóóó lett :D már várom a következőő részt :33 xoxo

    VálaszTörlés
  3. Sziaaa!! :)
    Meglepi nálam ;)
    http://behalozva-lm-1d-fanfiction.blogspot.hu/p/dijak.html
    xxNikii

    VálaszTörlés
  4. Szia.:) ne legyél szomorú, és nem hiszem, hogy könyörögni kell a kommentekér.:) elképesztően jól írsz, imádom a blodog, még sosem csinált ilyet senki;) nagyon tetszenek a lerekterek és az egész alapsztori, mindig alig várom a következő részt.:))♡

    VálaszTörlés