2014. július 19., szombat

Chapter 13. 1/2


A címre érkezve Asa már izgatottan, de még is tartva magát az egyezségünkhöz - miszerint nem támadja le őket - topogott a kapu előtt. Bátortalanul nyomtam a csengőt, de félő volt hogy meghallják-e a hangos zenétől. Pár perc elteltével nyitódott a hatalmas barna fenyő ajtó, és megjelent két szőke hajú, mosolygós arc.
- Sziasztok. - kiáltotta el magát Niall, a hangos zene miatt.
- Helló.- köszöntem, majd beljebb lépve egyből Ashton kezei között találtam magam.
- Annyira jó, hogy eljöttetek.- áradozott, míg én viszonoztam az ölelését.  Kicsit se voltak már józanok.
- Bemutatom a barátnőmet Asa-t.- néztem oldalbordámra, aki egy varázslatos mosolyt villantott a fiúkra.
- Nem is mondtad, hogy ilyen szép barátaid vannak.- bókolt Niall, miközben végig mérte As-t, aki piruló arccal tűrte.
Beljebb invitáltak minket, és még magam is meglepődtem az emberek mennyiségén. Azt hittem rengeteg fiatal lesz jelent, erre aligha voltunk csak harmincan. Ebből lejön a két banda, plusz a zenekar, és a fiúk barátnői.
- Nem akartunk nagy felhajtást.- magyarázta Niall, látván a furcsa arckifejezésem.
- De hát egy turnéról van szó.- elfogadtam a kezembe landoló piros műanyag poharat, majd belekortyoltam, úgy , hogy fogalmam se volt mi van benne.
- A menedzsment nem akart nagy felhajtást, így mondom akkor.
- Így már más.- szóltam keserű hangon, majd végig futott a testemen egyfajta felismerés. Az Ő menedzsmentjük, az én apám. Hirtelen kortyoltam bele a poharamba, de egyből meg is bántam. A testem megremegett az erős alkoholra, hisz nem volt hozzá szokva.
- Mindjárt jövök.- szóltam oda As-nak aki már nagyban beszélgetett Niall-el. Körbe sétáltam és próbáltam valami kevésbé marót keresni, amivel olthatom a szomjam. A konyhába beérve, a falon egy hatalmas képkeret virított. Rajta egy férfi, egy nő, és egy kisbaba, boldog mosollyal az arcukon.
Keserűt nyeltem, s tovább kutakodtam, de most már feltett szándékom volt... Bármit is találok megiszom.
Egy üveg Vodka került a kezembe, így magamhoz társítottam, majd ismét útnak indultam, de ezúttal fel az emeletre.
Végig sétáltam a bársony tapétával keretezett folyosón, aminek a falain ismét családi fotók voltak, sőt egy-kettőn a One Direction-os fiúk is szerepeltek. Vidám percek, együtt töltött napok, amiken önfeledten nevetek.
Belépve egy szobába teljes sötétség fogadott. Lekuporodtam az ágyra, aminek közepén egy papír hevert. Nem érdekelt, hogy kinek a szobájában vagyok, sőt az se, hogy megsértek esetleges szabályokat. Nem gondolkoztam a Vodka pedig minden kortynál megremegtette a testem, a fejemet pedig lüktető labdává változtatta.
A papír hivatalos volt, hiszen pecsét is ott virított rajta. Olvasni kezdtem, de semmit sem értettem belőle... Egy megállapodás volt, talán valami távol tartási nyilatkozat, de nem vagyok benne biztos.
Az üveg tartalma fogyott, az elmém pedig ködösödött. Végig feküdtem az ágyon, majd könnyeimnek engedtem utat.
Változást akartam az életembe, de nem ilyenre gondoltam. Az, hogy kiderült az apám él, és a legnevetségesebb dolog, hogy a házába vagyok, a tudta nélkül, csak pont az i-re. Mindenre számítottam, mindent akartam, de ezt nem. Boldog voltam, lehet , hogy akkor nem hittem magam boldognak, de most már tudom, hogy akkor az volt a legjobb. Most meg, mindenem ami volt porrá lett. Az anyám eltűnt, az apám feltűnt. Mint valami rossz film, aminek semmi jelentősége csak úgy pörögnek a képkockák, jelentéktelen emberek, jelentéktelen szerepekben. Semmit nem érő szavakkal, sose múló fájdalommal.
Gondolkozásomat egy nyikorgó hang szakította félbe, ezután pedig egy alak körvonala rajzolódott meg a fényben. Felé fordítottam a fejem, feküdtem még mindig, fáradt voltam még ahhoz is, hogy egyáltalán felüljek.
- Jól vagy? - jött közelebb majd leült az ágy szélére.
- Hogy találtál meg ? - kérdeztem majd beleittam az üvegembe.
- Szerencse.
- Bal... Szerencse.- javítottam ki.
- Mi a baj?
- Minden, már mondtam. - gondoltam vissza a délelőttre.
- Beck.- szólított halkan, majd sóhajtott.
- Calum te ezt nem érted, és nem is fogod.- felültem. - Egy rakás szemét vagyok, semmit sem érő hulladék... Akinek saját lakása sincs, a barátnőjén élősködik, közben pedig a halott apja után kutat, hogy kiderítse mi a fenne folyik a kicseszett életében... - belém fojtotta a szót. Édes ajkait az enyéim ellen nyomta. A hirtelen sokktól nem reagáltam, amitől Ő eltávolodott.
- Sajnálom.- sütötte le a tekintetét.
- Azt hiszem, hogy ... Most megyek.- másztam le az ágyról. - Ezt itt hagyom.- letettem a Vodkás üveget az éjjeli szekrényre, majd elindultam az ajtó felé. - Jó szórakozást, szia.- köszöntem el, majd kiléptem az ajtón, ott hagyva, egyedül, magát hibáztatva az egyetlen személyt aki érdekelt.

---------------------------------------------------
Sziasztok!

Itt a rész, a késért pedig elnézést. 
Nehézkesen megy az írás... :(
Az előző részhez nem igen írtatok, amit furcsálltam... de mindegy is. 
T,xx

2 megjegyzés:

  1. Óóó, ez huhaa nagyon tetszett! :D
    Szegény Beck, most minden összejött neki.. Remélem hamar jobbra fordul az élete :D
    Nagyon várom már a következő részt. ;D xoxo

    VálaszTörlés
  2. Ajj de jó imádom ezt a blogot kövi mikor várható???? O.o

    VálaszTörlés