Chapter 13. 2/2

Nézd meg a legújabb Trailert! -->

Nem tudtam elmenni. Nem volt szívem itt hagyni egyedül Ast. Bár nem nagyon zavartatta magát, sőt szerintem lassan már mindenkivel ivott egy-egy pohárral. Beszélgetésbe elegyedtek vele, táncolni hívták. Eközben én pedig sírdogálok a kapu előtt, ülve a piszkos földön, neki dőlve a kőfalnak. Egy rakás szerencsétlenség vagyok, és ezt nem is tagadom.

Fáj minden egyes perc amit ebbe a házban töltök, de valahogy még se tudok senkire se haragudni. Főleg nem Calumra, aki éppen egy órával ezelőtt csókolt meg. Életem első csókját, részegen éltem át. Taps jár nekem. Pluszban még a fiút is elkergettem, vagy is csak én menekültem el.

A hajnal kettőt is megüthette az óra, mikor mászkálást véltem felfedezni mögülem. Minél kisebbre próbáltam össze húzni magam,  de ez a próbálkozás vízbe fulladt, mivel az illető pont mellém ült le.

- Haza vigyelek ? - kérdezte a szőkeség mellőlem.

- Elvagyok itt, köszönöm.- töröltem le az utolsó könnycseppeket az arcomról.

- Ugye nem azaz idióta csinált valamit veled ? - nézett rám komolyan, én pedig nem tudtam mit válaszoljak. Milyen idióta ? Ki?

Ashton látva a szörnyülködő arc kifejezésem végre kinyögte kire gondolt. Én pedig hevesen a fejemet ráztam. A csokoládé barna szemű fiú, egy rossz szót se szólt, hozzám. Nem, hogy még idiótán is viselkedett volna. Az egyetlen idióta itt, én voltam.

- Megcsókolt. - kibukott belőlem. Arcom vörösödni kezdett, ahogy Ahston lassan rám emelte a tekintetét és egy 1000 wattos mosolyt villantott.

- Nem vicces.- nevettem el magam az idióta arc kifejezésén, és vállon löktem.

- És miért ülsz itt ?

- Nem tudom, ez túl sok volt nekem. - rántottam egyszerűen vállat.

- Ez volt az első ?

- Honnan veszed ? - kaptam rá a tekintettem.

- Szóval igen. - nevetett.

- Na, jó elmész te a tudod hova.- nevettem fel. Ashton mellett az embernek önkénytelen is nevetnie kell. Már maga a kisugárzása, a mozdulatai, a beszéde arra készteti az illetőt hogy ha nem is a hasát fogva röhögjön. De legalább egy szelíd mosoly megvillantson. Az én helyzetemben pedig a testemben tomboló pia is segített, hogy aztán komoly témáról még véletlenül se tudjak beszélni.

- Menj vissza hozzá.- biccentett a ház felé.

- Szerintem látni se akar.-könyveltem el magamnak a helyzetem.

Nem ismerem annyira Calum-ot, hogy eltudjam dönteni mik a határai. De mivel fiúból van, így kikövetkeztethető , hogy nem veszi jó néven ha egy csók után faképnél hagyják. Bűntudatom van afelől, mert csak úgy ott hagytam, pedig Ő csak kedves akart lenni. Ha komolyan gondolta, és nem csak valami szer és pia hatásának tudható ki.

- Ő nem olyan.- jegyezte meg.- Amíg ide nem értél, addig inni se mert.- meglepődtem.

- Egy kortyot sem ? - kérdeztem vissza.

- Nem, azt mondta addig nem akar részeg lenni, míg nem beszél veled. Mert milyen lenne már ha totál beszédülve tántorogna eléd, és akarna veled két szót is kommunikálni. Mert hidd el képes annyit inni, hogy kettőig se tudjon elszámolni, ismerem, átéltem.- elmosolyodtam.

- Na, menj! - húzott meg egy kicsit a karomnál.

Felfelé menet a lépcsőn csak imádkozni tudtam, hogy még ott legyen. Kikerültem két csókolózó embert, s egy a lábán már alig tudó állni kislányt. Kislány alatt értem a 14-et. Felértem a folyosóra, s elindultam az ismerős irányba. Az ajtó kilincset lenyomtam, majd a vaksötét szobába betántorogva, kezdtem Calum nevét suttogni. Az éjjeli szekrény lámpáját megtalálva, felnyomtam azt és így gyér fény járta át helyiséget. Calum az ágyon feküdt, és feltehetőleg aludt. Nem akartam felkelteni, de nem tudtam elképzelni sem , hogy tud ilyen hangzavarban aludni is, egyáltalán. Hirtelen ötlettől vezérelve, és nem foglalkozva a következményekkel, vagy arra , hogy mi fog reggel várni rám, csak simán befeküdtem mellé. Vele szembe helyezkedtem el, így láttam a párnán szétterülő barna, dús haját, és a telt ajkait , amik egymástól elválva halk szuszogó hangot eresztettek. 

Hosszú szempillái illetek az arcához, és rettentően irigyeltem tőle. Kezemet felvezettem arcához, és lassan húztam végig mutató ujjam ajkain. Pár órával ezelőtt ezek a csodák az enyéimet érintették. Hihetetlen. 

- Mit csinálsz? - jött egy mély, rekedtes hang, mire mint a villám húztam vissza a kezem.

- Csak vissza jöttem ha nem baj...- suttogtam. 

- Nem.- küldött felém még mindig csukott szemmel egy lusta mosolyt. Ahogy beszélt éreztem , hogy a maradék piát amit itt hagytam, azt Ő itta meg. 

- Aludj.- suttogtam tovább is.

- Alszol velem ?- kinyitotta csodás szemeit. Mindketten suttogtunk, mintha csak attól félnénk , hogy egy hangos, vagy félhangos szó megtörné a varázst, ami leülepedett a szobában.

Nem válaszoltam. 

Közelebb férkőztem hozzá, és egy lágy puszit nyomtam ajkaira. Mosolygott, amitől nekem is kellett. Ragadó volt, akár a méz. Egyik kezét átvetette a derekamon, és a lehetetlennél is közelebb húzott magához. Az arcom színét még a paradicsom is megirigyelte volna, de nem akartam ellökni. Jól esett a közelsége.

------------------------------------------

Helló Mindenki!

Eltudom képzelni, mennyire utálhatok most, a rengeteg késés és a többi. De kérlek nézzétek el nekem. 

Perpillanat épp költözködés kellős közepén állunk, és az elmúlt hetekben a szüleimmel folyamatosan veszekedtünk.- bár gondolom ez mindenkinél megesik. 

Szóval kérlek legyetek türelemmel, remélhetőleg ez a káosz hamar lemegy.

Addig is itt a CSOPORT ahol képeket, videókat és egyéb érdektelen dolgokat osztok meg :D

KÖSZÖNÖM SZÉPEN A KOMMENTEKET ÉS PIPÁKAT! S AZ ÖSSZES OLVASÓMAT IMÁDOM ♥