![Higgins Girl [Becky G,OneDirection and 5SOS fanfic]](http://1.bp.blogspot.com/-kpHU6MxdjWQ/U6h0czh7sWI/AAAAAAAAAQs/EB1Xxu7MExE/s909/Higgins%2BGirl.jpg)
Sziasztok!
Annyira boldog vagyok hogy már 7. rendszeres olvasóm van. Eszméletlenek vagytok :)
Remélem fogunk még gyülekezni, és a határ a csillagos ég lesz.
Remélem hogy tetszik a történet, s tovább fogtok kommentálni, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Pusz, Txx
--------------------------------------------------------------------------------
Paul vissza hívott az irodába, ahol elmagyarázta hogy ha minden a tervek szerint alakul minél hamarabb megpróbálja megmutatni a kiadónak a hangom, és a közös dalt Austin-nal. Én mint egy bolond, csak vigyorogva bólogattam.
-Akkor megpróbálunk minél hamarabb értesíteni.- nyújtotta a kezét Brad.
-Rendben, köszönöm.- majd kezet ráztam vele.
Austin-tól is elköszöntem, ami egy nagy ölelés volt. Sok szerencsét kívántam neki a továbbiakban, amin nagyot mosolygott. Elhagytam az épületet, és meglepetésemre már kezdett sötétedni. Telefonomat előhalásztam a zsebemből s megnéztem az időt.
-7:44.- mondtam magamban, majd egyenesen elindultam a pályára. Végig gurultam a főúton, majd egy mellék utcán. Túlságosan is csönd volt, ahhoz képest hogy Das azt mondta kint lesznek. Megérkeztem, leszálltam a deszkáról majd besétáltam a kapun a pályához. Senki sem volt ott, pedig azt hittem nem jövök későn. Szombat van és ilyenkor kint szoktunk lenni vagy 11-ig. Nem értem.
-Szia.- hallottam magam mögül egy hangot, amire össze rezzentem. Megfordultam és Das-al találtam magam szemben.
-Jézus.- kiáltottam fel.- A frászt hozod rám.- vállba boxoltam amin ő jót nevetett.
-Nah hogy ment?- lepakoltam a táskámat, majd felé fordultam.
-Jól.- válaszoltam burkoltan, majd kivettem a kezéből a kosár labdát és dobtam egy kosarat.
-Szép.- dicsért meg, mire én csak elmosolyodtam és meghajoltam.
-Ne vidd túlzásba.- Luke gurult be a pályára, mögötte pedig barátnőm lépegetett.
-Beck.- tárta szét karjait, én pedig kétség nélkül fogadtam az ölelést.
-Meg se kérdem milyen voltál. Gondolom szuper, és atya ég Austin.- hadarta.- Remélem azért valamikor bemutatsz neki.- könyökével oldalba bökött, amin elnevettem magam.
-Lehet lefoglalom.- kacsintottam.
-Héj.- szólt rám Asa.- Azt hittem te inkább a rapperek pártján állsz, nem a pop énekesekén.
-Tudod, hogy igazad van.- karoltam át a vállát. -Amúgy se lenne semmi esélyem, és nincs is bennük közös, csak az éneklés.- kicsit unottan magyaráztam.
-Beck, kérlek mond hogy nem zúgtál bele.- hirtelen fordult velem szembe és fogta meg a két vállam.
-Mi? Dehogy.- védekeztem olyan hamar ahogy csak tudtam.- Nem, nem, és nem. - ráztam a fejem.
-Jó, elhiszem.- nevetett Asa és szorosan megölelt.
-Most pedig inkább játszunk.- kiabálta nekünk Luke.
-Das és Beck egy csapat.- jelentette ki Luke, mire Asa lemondóan sóhajtott.
-Akkor megint kikapunk.- Asa elnevette magát, amin nekem is nevetnem kellett.
El se kell mondanom persze hogy nyertünk. Das-al jó csapat vagyunk, még ha nem is mindig lógunk egymás nyakán bármikor számíthatunk a másikra. Asa-n kívül nem igazán van barátnőm, és szerintem ez így jó. A fiúkkal pedig egyértelmű hogy mindketten kijövünk. Ez amolyan kölcsönös dolog. Ők sincsenek elszállva maguktól, és mi sem. Egy jó csapat vagyunk, és remélem ez így marad a végtelenségig.
Reggel rosszul ébredtem, vagy is inkább arra hogy anyu elhagyja a házat. Épp hogy kiléptem a szobámból ő pont akkor csukta be a bejárati ajtót. Még időm se volt neki köszönni vagy valami.
-4:50, remek.- az idő valahogy nem kedvezett nekem. Lezuhanyoztam, majd felöltöztem. Reggelim egy joghurt volt, ami nekem bőven elég volt, majd később kiderül mi lesz belőle. Mikor kiléptem az ajtón még épp hogy csak napfelkelte lehetett. Felléptem a gördeszkámra majd útnak indultam. Igazából fogalmam se volt merre és miért megyek, csak élveztem ahogy gyorsulok és fújja a hajamat a szél.
Elsuhantam Randy boltja mellett, és valahogy kétséget éreztem hogy vissza forduljak és be menjek.
-Becky, drágám. Hogy vagy?- köszöntött Marge. Kedvesen mosolyogtam és elfogadtam az ölelését, amit a már 60-as éveiben járó hölgy adott.
-Köszönöm, jól. Ön?- kérdeztem vissza majd lepakoltam egy asztalhoz.
-Hát, jobban is voltam már.- meglepődtem, Marge-nak soha nem volt semmi baja. Élet vidám nénike volt amióta ismerem, és az van 16 éve.
-Mi történt?- kérdeztem vissza.
-Következő héten el kell utaznom, és nem tudom még ki fog beugrani ide Randy-hez. Szegénykémnek meg már így is annyi dolog van a nyakán. Itt hagynám neki egyedül az üzletet, bele roskadna.- mondta nagyot sóhajtva.
-Hát Marge néni... szívesen besegítek.- vetettem fel az ötlete, mire felcsillant a szeme.
-Ohhh kedveském, megtennéd ezt nekem?- kezét a vállamra tette.
-Persze.- válaszoltam majd megöleltem.
-Nagyon köszönöm.- hálálkodott, mire én csak mosolyogtam.-Akkor most a vendégem vagy.- jelentette ki, mire elnevettem magam.
-Jaj, Marge néni nem szükséges, szívesen teszem.- magyaráztam, de mintha a falnak beszélnék már ment is be a konyhára. Kis idő múlva felbukkant, egy megrakott tálcával a kezében.
-Egy erdei gyümölcs turmix, két csokis fánkkal.- lepakolta elém az ételt, mire én nem hittem a szememnek. - És ha kellene még valami, csak szólj.- áradt belőle a kedvesség, ami rám is rám ragadt, így a mosoly levakarhatatlan volt az arcomról.
Lassan megettem a nekem szánt kaját, és mint egy jól lakott óvódás vittem be a konyhára a tányért és a poharat. Had jegyezzem meg, ez csak nekem volt szokás. A többi ember csak simán itt hagyta vagy megvárta míg Marge leszedi az asztaláról.
Haza mentem, majd leültem a kanapéra. A tévét bámulva unatkoztam, mikor megszólalt a csengő. Lepattantam a kanapéról és mint a szélvész suhantam az ajtóhoz. Kinyitottam, mire egy postással találtam szembe magam.
-Rebecca Gomez?- kérdezte kedvesen, mire én csak bólintottam. - Kérem itt írja alá.- elém nyújtott egy papírt amit aláfirkantottam, majd kézhez kaptam a kis dobozt.
Izgatottan mentem vissza nappaliba, és bontogattam ki a dobozt. Nem szoktam csomagot kapni ami ebben az esetben csak még tovább fokozta a türelmi képességeimet. Egy karton dobozka, mintha Karácsonyra szánták volna. Piros csomagolásban, átkötve egy sárga szalaggal. Kinyitottam, és elöszőr egy levél, majd egy jegy ami megütötte a szemem.
- Kedves Becky.- olvastam föl hangosan.
-Jó, elhiszem.- nevetett Asa és szorosan megölelt.
-Most pedig inkább játszunk.- kiabálta nekünk Luke.
-Das és Beck egy csapat.- jelentette ki Luke, mire Asa lemondóan sóhajtott.
-Akkor megint kikapunk.- Asa elnevette magát, amin nekem is nevetnem kellett.
El se kell mondanom persze hogy nyertünk. Das-al jó csapat vagyunk, még ha nem is mindig lógunk egymás nyakán bármikor számíthatunk a másikra. Asa-n kívül nem igazán van barátnőm, és szerintem ez így jó. A fiúkkal pedig egyértelmű hogy mindketten kijövünk. Ez amolyan kölcsönös dolog. Ők sincsenek elszállva maguktól, és mi sem. Egy jó csapat vagyunk, és remélem ez így marad a végtelenségig.
***
Reggel rosszul ébredtem, vagy is inkább arra hogy anyu elhagyja a házat. Épp hogy kiléptem a szobámból ő pont akkor csukta be a bejárati ajtót. Még időm se volt neki köszönni vagy valami.
-4:50, remek.- az idő valahogy nem kedvezett nekem. Lezuhanyoztam, majd felöltöztem. Reggelim egy joghurt volt, ami nekem bőven elég volt, majd később kiderül mi lesz belőle. Mikor kiléptem az ajtón még épp hogy csak napfelkelte lehetett. Felléptem a gördeszkámra majd útnak indultam. Igazából fogalmam se volt merre és miért megyek, csak élveztem ahogy gyorsulok és fújja a hajamat a szél.
Elsuhantam Randy boltja mellett, és valahogy kétséget éreztem hogy vissza forduljak és be menjek.
-Becky, drágám. Hogy vagy?- köszöntött Marge. Kedvesen mosolyogtam és elfogadtam az ölelését, amit a már 60-as éveiben járó hölgy adott.
-Köszönöm, jól. Ön?- kérdeztem vissza majd lepakoltam egy asztalhoz.
-Hát, jobban is voltam már.- meglepődtem, Marge-nak soha nem volt semmi baja. Élet vidám nénike volt amióta ismerem, és az van 16 éve.
-Mi történt?- kérdeztem vissza.
-Következő héten el kell utaznom, és nem tudom még ki fog beugrani ide Randy-hez. Szegénykémnek meg már így is annyi dolog van a nyakán. Itt hagynám neki egyedül az üzletet, bele roskadna.- mondta nagyot sóhajtva.
-Hát Marge néni... szívesen besegítek.- vetettem fel az ötlete, mire felcsillant a szeme.
-Ohhh kedveském, megtennéd ezt nekem?- kezét a vállamra tette.
-Persze.- válaszoltam majd megöleltem.
-Nagyon köszönöm.- hálálkodott, mire én csak mosolyogtam.-Akkor most a vendégem vagy.- jelentette ki, mire elnevettem magam.
-Jaj, Marge néni nem szükséges, szívesen teszem.- magyaráztam, de mintha a falnak beszélnék már ment is be a konyhára. Kis idő múlva felbukkant, egy megrakott tálcával a kezében.
-Egy erdei gyümölcs turmix, két csokis fánkkal.- lepakolta elém az ételt, mire én nem hittem a szememnek. - És ha kellene még valami, csak szólj.- áradt belőle a kedvesség, ami rám is rám ragadt, így a mosoly levakarhatatlan volt az arcomról.
Lassan megettem a nekem szánt kaját, és mint egy jól lakott óvódás vittem be a konyhára a tányért és a poharat. Had jegyezzem meg, ez csak nekem volt szokás. A többi ember csak simán itt hagyta vagy megvárta míg Marge leszedi az asztaláról.
***
Haza mentem, majd leültem a kanapéra. A tévét bámulva unatkoztam, mikor megszólalt a csengő. Lepattantam a kanapéról és mint a szélvész suhantam az ajtóhoz. Kinyitottam, mire egy postással találtam szembe magam.
-Rebecca Gomez?- kérdezte kedvesen, mire én csak bólintottam. - Kérem itt írja alá.- elém nyújtott egy papírt amit aláfirkantottam, majd kézhez kaptam a kis dobozt.
Izgatottan mentem vissza nappaliba, és bontogattam ki a dobozt. Nem szoktam csomagot kapni ami ebben az esetben csak még tovább fokozta a türelmi képességeimet. Egy karton dobozka, mintha Karácsonyra szánták volna. Piros csomagolásban, átkötve egy sárga szalaggal. Kinyitottam, és elöszőr egy levél, majd egy jegy ami megütötte a szemem.
- Kedves Becky.- olvastam föl hangosan.
"Örülnék ha velem tartanál egy film premierre ahol lenne egy kis meglepetésem. Holnap este 7-re érted megy egy limuzin, ami a helyszínre hoz. Remélem eljössz. "
Austin xx
Hirtelen nem tudtam hogy most örüljek vagy sírjak. Hiszen ha anyám megtudja hogy hova megyek, és kivel, és mi okból ismerem én őt. Nah hát akkor az lesz a III. Világ háború. Viszont ha nem szólok és lebukok akkor még nagyobb bajban leszek. Meg kell próbálnom, hisz anyu dolgozik, és ha utána egyből haza jövök, akkor végül is még gond sem lehet.
Mosollyal az arcomon mentem zuhanyozni, és mint a villám rohantam aludni. Minden áron aludni akartam, hisz vártam a holnapot. 'Életemben nem vártam még ennyire a Hétfőt'.- nevettem el magam magamban, majd egy kis forgolódás után végre elnyomott az álom.
Nagyon jóóó siess a kövivel!! :)) !!
VálaszTörlés